“Ha elmúlik Karácsony, a szeretet lángja halványabban ég…” – idézve népszerű popzenekarunk egyik régebbi dalának sorait. Ezen a mondaton minden évben elgondolkodom, mióta e dal felhangzik valahol, de ebben az évben talán még sokkal inkább, mint máskor. Mégis valahogy sosem fogalmazódott meg bennem igazán…
VALLOMÁSOK AZ ÜNNEPRŐL…
Nem tartottam fontosnak, hogy mások is megtudják miért érint meg ez a háromnapos ünnep körüli sürgés-forgás, mi benne a szép és miért nem tesz mindig boldoggá, ha eljön az évnek ezen időszaka.
És valljuk be, a mellet, hogy a családoknak meghittséget és az együtt töltött idő értékességét kellene jelentenie, Karácsony Ünnepe nem csak egy “személyes” megemlékezés, hanem annál sokkal több. Úgy hiszem ezek a gondolatok sosem voltak aktuálisabbak, mint az idei év karácsonyán, – ahogyan a Megváltó érkezését vártuk…
Emlékszem gyerekkorom karácsonyaira, amikor az ajándékok felbontása előtt halkan imádkoztunk a gyertya meleg fénye mellet, mert örvendtünk, hogy megszületett a Kisjézus. Emlékszem, ahogy édesanyám minden alkalommal azon fáradozott, hogy széppé tegye számomra a Szentestét, – sütött-főzött és sosem feledkezett meg egy kis ajándékcsomagról sem. Persze számomra a legfontosabb a Szeretet volt, amit a mai napig kapok Tőle. Mégis valami mindig hiányzott az „igazi” boldogsághoz, és ez az Édesapám, – szívem összeszorul, mert még ma sem értem miért történt így…
És mit jelent a Karácsony valójában ebben az egyre rohanóbb és kicsit talán el is fásult Világunkban? Mert ami sokaknak természetes, az máshol nem az. Sok a kérdés, de hol találhatjuk a válaszokat?
Tehát, ismét elmúlt egy Ünnep, – elszállt, elrepült, talán az Angyalok szárnyán… – avagy csak a szívekből „tűnt el” megint ilyen hirtelen?
De miért is nem lehet egész évben ilyen a Világ? Miért nem figyelünk oda egymásra akkor is amikor nem piros betűvel állnak a számok a naptárban? Miért irigykedünk és gyűlölködünk, miért nem a szépet és a reményt látjuk meg az első felkelő napsugárban?
Szerencsére kivételek is vannak, és ezért örül a szívem. De elszomorodom, mikor látom és érzem a felületes pillantásokat, amikor rohannak a percek, az órák, amikor lényegtelen dolgokra pazaroljuk az értékes időt. Vagy amikor hetekig rohangálunk drága ajándékok után, hogy felülmúljuk egymást, majd a nagy sietségben és kapkodásban olyan kimerültek és fáradtak leszünk, hogy egymásnak sem tudunk örülni már…
Mert hát valljuk be emberek, a Szeretet nem az ajándék nagyságában rejlik, hanem amit a szívünkkel adunk, – sok kis figyelmesség, törődés, megértés, megbocsátás és még sorolhatnám…
Eszembe jutnak azok a karácsonyok, amiket egyedül töltöttem és egyetlen “társam” a televízió volt. Drága Istenem, nem hiányzott semmilyen ajándék sem, csak egy kéz ami megfogja a kezem, csak egy társ, akinek vállára hajthattam volna a fejem és azt mondja: meglátod minden rendben lesz majd… És tudom, hogy ezzel nem voltam és nem vagyok egyedül.
Három nap meghittség, három nap nyugalom, három nap béke. De vajon belegondolunk-e ebbe úgy igazán? Én őszintén remélem, hogy egyre többen lesznek, akik „újra” átértékelik ezt az időt, mert Földanyánk oly sok helyen vérzik, miközben mi csak a drága ajándékokra a pompás liba sültre vagy a sehol nem hiányozható páratlan töltött káposztára koncentrálunk. A díszes édességekre avagy tortákra, a sült alma és a fahéj aranyló illatára. Végletekig sorolhatnám mi mindent kóstolhatunk a szépen és díszesen terített asztalokon. De mindenhol így van ez? Nem, sajnos nem és ilyenkor nem csak messzi országokra gondolok, hanem saját, szeretett kis Hazánkra is. 2020-ban, mikor milliárdokat herdálunk el értelmetlen dolgokra, senkinek sem szabadna éheznie ezen a Földön..!
Elgondolkodtató, ha ilyenkor az a legnagyobb gond, hogyan szerezzük meg a legmodernebb elektromos kisautót, vagy a legújabb dizájner parfümöt, miközben máshol még egy kicsiny fenyőfára sem telik…
És mielőtt, bárki azt hinné, oh hogy el akarnám „rontani” az ünnep fényét, elmondom, hogy nem! Éppen ellenkezőleg! Pontosan azt szeretném, ha mindig igaz szívvel, gondok és félelem nélkül várnánk és várhatnánk a Karácsonyt. Boldogabb lenne a Világ, ha ez az érzés nem érne véget december 26-án éjfélkor, ha nem kellene megint egy újabb évet várni arra, hogy kinyíljanak a szívek.
Mert hiszen mindenki örül egy szép, csillogó ezüst szalaggal átkötött csomagnak a fenyőfa alatt… – DE a vásárlás hevében ne feledjük el azt sem, hogy a díszes papírba csomagolt drága laptop vagy játék mellett ott legyen az „IGAZI AJÁNDÉK”, amit pénzért soha sehol sem fogunk tudni megszerezni…!!
