…Egy pillanat tévedése, egész Életünkre kihathat… – mondhatnánk és hagyhatjuk vagy nem, ez már rajtunk áll…
Hagyhatjuk, hogy a sérelmek, melyet egy olyan ember okozott aki nem is méltó szeretetünkre és mert soha nem is akarta meglátni igazi arcunkat, örökre jégbe zárja szívünket, mint a rózsát a kései fagy…
Sírhatunk és bánkódhatunk, de a fájdalom nem fog elmúlni, amíg nem ismerjük fel, hogy tetteinket még mindig a másik irányítja érzéseinken keresztül, és ez az a pont amikor NEM-et kell mondani.
Ne hagyjuk, hogy más irányítsa az Életünket, ne hagyjuk hogy elhitessék Velünk, hogy Nélküle semmik vagyunk… A rózsa újra ki akarja bontani vérvörös, illatos szirmait, melyek a hideg hó alatt éppen csak alszanak és ha ismét ráveti fényét az első Napsugár újra ragyogni fog…
A különbség csak az köztünk és a virág közt, hogy mi nem várhatunk mindenképp arra a bizonyos Napsugárra, mert a mi szívünket saját magunknak kell felolvasztani. Ha ez sikerül meg fogjuk érteni, hogy egy tévedés nem határozhatja meg egész további Életünket és ha szerencsénk van legközelebb már tudni fogjuk hogy kinek adhatjuk a rózsát megőrzésre ahol örökre nyílni fog és ahol pompás szirmai soha nem hervadnak….
